Itt vagyunk. Új ház, szeretjük, csigatempóban belakjuk. Szeptemberben kezdődött az ovi, először gyalog jártunk. Sok kutya, gyerekek frászban, én is mert kihajtanak a kisbicajokkal az útra. Vili hazafelé alig bírja az utat, dombra jövünk. Én is kipurcanok, aztán azért irtogatom a borostyánt vagy festema, pakoloma, takarítoma mindent. Amikor betelik a pohár, mert fizikailag nem bírom, átállunk a buszozásra, kerülővel, átszállással. Azóta kedélyesek a reggelek és délutánok, ezek a mukik imádnak kérdezősködni és mesélni. Közben kiderült, miért éreztem kevés energiát: mert akkor már megvolt a babánk, és rendesen dolgozott a szervezetem és az már magában is jó emberes meló.
Hamar terjesztettük a jó hírt, mert nem bírtuk ki. Jó szarul voltam, bár szerintem sokan sokat adnának érte, ha csak ennyi lenne az első trimeszter. Csak a lassításra kell ráállnom, az nem könnyű, az ovi meg hazimunka körök teljesen kipurcantanak, pedig minden nap alszom Vilivel.
Ami nagyon nehezen megy, hogy magamra fordítsak időt. Úgyhogy hirtelen beneveztem egy cantienica tréningre, és milyen jól tettem. Ez egy medencefenék tréning főleg, az intimtornák legjobbja, plusz tartásjavító is. Van belőle arc- és láb- és járás- és futásra koncentráló is. Harántsüllyedés, kalapácsujj byebye. Nekem a tartásom meg a szülésre felkészülés volt a motivációs erő. Király volt, azóta kevés napot hagytam ki. Kb egy hónap kemény gyakorlás kell, de utána is csinálni, csak addigra bárhol bármikor menni fog. Nagyon komoly volt, hogy közben lelkileg hogy felkavart az egész, bár ez természetes a tréner szerint. Amúgy a tréner, Nesztler Judit nagyon érti a dolgát! Ő van Bp-en, anyukája Székesfehérváron, és ennyien vannak az országban. De megéri szerintem személyesen kezdeni. Egy könyv van magyarul, de csak vaterán vagy antikvárban vadászva lehet hozzájutni, nekem viszonylag könnyen sikerült.
Mi van még? Folytatódik a kerámia, most alakulnak a bögréim, lassan tányérok is.
Közben nehezen, de újraindultak a vezetés órák Marcival a rosszullétek elmúlásával. Kezdek reményt látni, hogy menni fog.
Közben énekelünk a fiúkkal pár hete, napi soktíz dalt, lassan együtt is megy, sőt, Zsombié már dallamos! Ennek nagyon örülök, azóta meg is erősítettek, az éneklés tanulható! Remélem, a tánccal meg a ritmusérzékkel hasonló jókat fogunk megélni, mert az az életben az egyik küldetésem, hogy táncolni megtanítsam a fiúkat A közelükben egy lány se sírjon a parkett szélén. Na.
Közben próbálom magam ahhoz is tartani, hogy ne csak elméletben tudjam nagyon okosan, hogy mi a jó, hogy hogyan éljünk. Hát nem eccerű-
Közben nem tartom magam valami sokra, kevés kell ahhoz, hogy földbe döngöljem saját magam, és ezen változtatni szeretnék. A csendes ima még mindig csak álom, mondjuk havonta, ha összehozom. Ez van, mindent akarok, túl sokat, megint, mindig, egyszerre. Mondjuk minimum a világot megmenteni, de ha észnél vagyok, belátom, hogy magamon kívül senkit nem lehet.
