Az a három teás csésze a múltkor, és még mellé a sok házimunka kikészítette a kezemet. Túl keményre szikkadtak az agyagok a kivájás előtt, és az egésznek ínhüvelygyulladás lett a vége a jobb karomban. Most már jó, egy hetet kíméltem, már nem fáj, csak érzem, hogy lassan kell munkára szoktatnom.
Életerős akarok lenni. Minden szempontból. Ne a feladat szűnjön meg, hanem keressek hozzá erőt.
Van ez a kifejezés angolban, hogy show up. Megjelenni, jelen lenni, mutatkozni. Az állandó szélmalomharcom. Woody Allen szerint "Eighty percent of success is showing up." Azaz a siker nyolcvan százalékban a jelenléten múlik. Például hogy elindulok futni. Hogy felkelek előbb, hogy leülök faragni, leülök tanulni, és csinálom. És ott vagyok. Nem máson járatom a kerekeket.
Ahány területen problémával küzdök az életemben, annyiszor szembesülök ezzel: hogy nem tudok ott lenni, nem csinálom, nem akarom, kínlódok. Csak ha ránézek erre kívülről, és belátom, hogy a gondolataim és félelmeim alkotta köd nem én vagyok, csak egy állapot, de én mélyen valódi vagyok és nem ilyen, akkor könnyebbül meg minden. Ebből szeretnék szokást csinálni. Alakul.
Amikor felpörögtem a csészekészítésre, le kellett lassítanom és szenvedtem tőle mint a kutya. Nem baj, az élet ilyen. A irány megvan, az elszántság megvan, itt nem érzem a semmitnemakarok nyomasztó súlyát. Itt most azt tanulom, hogy a ritmusok és tempók nem csak rajtam múlnak, és most nem csak ennek a kerámiatanulásnak van itt az ideje. Itt a nyár is, a medence melletti felügyelet, a testvérharcok, a maminál nyaralás, az elutazós nyaralás, és utána a költözés hamarosan. És a bútorépítés és belakás. Új hellyel ismerkedés. És addig is a kalandok közt a hétköznapok ismétlődése.
És elém került ez a vers is, nagyon megszerettem:
"Túljutván az éj felén,
fölkeltünk, a Nap meg én;
néztük egymást tétován:
hogy lesz ebből délután...?
___(Fenti 4 sort légből kaptam
___s vízre írtam. Ilyen nap van.)"
(Fodor Ákos: Naplólap)
