Egyszer a momastery-n olvastam és nagyon megtetszett az a gondolat, hogy ha pl hirtelen ránk törne a vásárlási láz vagy a minden-kell-nekem-most-azonnal, akkor inkább nézzünk körül otthon, hogy mi mindenünk van.
Olyankor eszembe jut rengeteg elfelejtett projekt, aminek a hozzávalói mélyen a szekrény fenekén várnak.
És eszembe jut a feng shui is, megint. Egy fél éve olyan jó volt olvasni. Mintha valaki jól összeszerkesztette volna, amit amúgy is tudunk. De olyan jól van összeszedve. Tudjuk, hogy a lomok és a rendezetlenség és a kosz nyomasztóak. És mégis. van az az állapot, és azt jól ismerem, hogy az ember le van fagyva és semmit sem tud kezdeni. Egyre kevésbé. És el lehet ezt fogadni, hogyne, lehet mérsékelt vagy teljes káoszban élni, de az otthon így csak elvesz, ahelyett, hogy adna. Pont olyan ez, mint hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Csak ebből a szempontból is könnyű benne is maradni ebben a patópálos dagonyában, hogy egyszer majd elkezdek egészséges életet élni, ráérek. Mióta kicsit több az energiám a mozgástól, azóta látom, hogy mit mulasztottam. Mondjam, hogy majdnem mindent? Kár már ezen keseregni, de érdemes tudatosítani. Hogy ha nem jó, akkor valamin kell változtatni. Lehet, hogy kipucolok egy zugot és onnantól öröm fog el a szép új kompozíció láttán, ahányszor ott járok. És megnézem magamnak, hátha ez a feng shui tényleg okos. Először megszabadulok mindentől, ami rossz emlékeket ébreszt, vagy amit nem szeretek, és olyan dolgokkal veszem körül magam, amit szeretek. Kidobálom a szemetet és a kacatot. Tiszta, üres felületeket teremtek, szép lassan mindent kipucolok. Hogy ha kiválasztok egy területet az életemben, amiben fejlődésre van szükség, akkor mindenhol magam körül emlékeztetőket kell hagynom a lakásban, hogy folyton ez mozogjon bennem, hogy aztán tényleg történjen valami. Így valahogy kezdődött a torna, a futás, aztán a péntekenikőzés és végül az okosabb étkezés.
A tanulás a viselkedés viszonylag állandó változása a gyakorlás eredményeképpen, ezt valahova egyszer felírtam, amikor vizsgára készültem, és a cetli megmaradt. Tetszik, hogy ez a definíció azt üzeni, hogy van változás, csak sokat kell gyakorolni.
Most itt tartok, megy a mozgás, és az energiaszint növekedésével jönnek a tervek is, hogy mit szeretnék változtatni vagy gyakorolni, csak időt és teret kell keresnem. Emiatt jutott megint eszembe a feng shui és a kipucolás. Megint nekiindulok okosítani, kipakolni, kidobálni, koncentrálok a tiszta felületekre és az egyszerűségre, világosságra. Nem venni, hanem helyet csinálni.
Időt úgy akarok teremteni, hogy Vilit egyre tudatosabban próbálom altatni, és leszoktatni magamról, de ez egy hatalmas téma, nem is fér már ide.
Csak még az aktuális intervallok:
Ha láttátok volna a hétvégén Vilit a kis kockás ingében, vékony szálú vakítóan szőke hajjal - elolvadtunk. Zsombi is nagyon édes volt ahogy a nagy szemeivel rácsodálkozva kérdezgetett. Mondom, de gyönyörű vagy, kisfiam, te vagy a legszebb kisfiú. Anya, te pedig nagyon szép lány vagy! Vuhúú..
Amúgy a visításait még mindig nehezen viselem. De ma olyan is volt, hogy ideges voltam, mert a Vili a bolttól hazáig visított, de annyira, hogy nem tudta elmondani, mit akar. Zsombi itthon addig bohóckodott neki, míg megnyugodott. Hát ez nagyon nagyon figyelmes dolog volt Zsombitól, én már nem bírtam volna megoldani a helyzetet. Aztán erre a szép gesztusra kapom a hatvanszor kimászkálást este. Meg azt, hogy nem lett jó a svéd mandulatorta, de konkrétan rossz ízű a tésztának nem is nevezhető szarság és a krém is ehetetlen.
