Fura az élet. Olyan nagy mélységeket és magasságokat kapok és látok hirtelen váltásokkal, hogy csak győzzem a tempót.
Alapvetően a tornáimról akartam okoskodni, meg az egészségről, meg a kerámiás csapatról és a hirtelenjött nyugalomról, amikor Vili hirtelen csavarral levette a pelusát és odanyomott pár gombócot a szőnyegre. Csak hogy véletlen se szálljak el.
Péntek Enikő azt mondja az intervall edzésekről, hogy életszerűek. 20 mp aktivitás, 10 mp nyugi. (Mert soha nem csak nyugalom vagy csak pörgés az élet.) Sokszor egymás után kb 20 percig, többféle gyakorlattal. Beindítja a szerveinket rendesen, a vérkeringést, az emésztést, a mindent, izzasztó, kemény, pörget, zsírt éget, endorfint termel, ami nekem mind kell. Jó ezt visszanézni, hogy az elején húzódoztam az ilyen fitneszjellegű szavaktól is, nemhogy ilyennél kössek ki, most meg alig bírok magammal pihenőnapokon, várom a mozgás- és endorfinadagom. Érdekes, hogy visszanézve mintha tudatosan építettem volna a mozgások erősségét, hogy végül ehhez a pörgéshez eljussak, és hogy bírjam is. Pedig mindig csak a következő lépést sejtettem, a folyamatot nem.
Ez jó. Az erőt érezni jó, és hogy nem szakadok meg, ha Zsombit kell felemelnem, pl.
Közben volt jó és gyengébb napunk is, mióta Zsombi köhög és itthon van. Kezdem látni azt is, hogy nem csak a hülyeség ragad a gyerekekre, hanem a jó is. Pl hogy megtennéd, hogy... Ezt tőlem vette. Vagy most a segítés sokféle dolgokban. Pl mosogatja a tányérokat, meg kell zabálni! Nyilván adagolja a visítást is, de hát ilyen az intervall :D
A kerámia csoport futhatna terápia néven is, olyan jó emberek vannak benne, és olyan jó órákon át agyagozni, még ha néha egy fülezés elvesz egy órát is, mindegy, a folyamat a lényeg, és azt nagyon élvezem, és hogy ráérzek, és jó a mesterünk nagyon, tudja, kire mivel hat. Ha ott vagyok, a helyemen vagyok és minden kicsit a helyére kerül itthon is. Aztán jön a mélyrepülés következő szerdáig. De már nem annyira durva.
Közben annyi minden fut párhuzamosan. Én nem tudom, mások ezt hogy csinálják, hogy ne kattanjanak be a sokféle feladattól? Gyerekpuhítás, szopiról lebeszélés, férjrandik, befordulás, mozgás, főzés, mosás, rendszerezés, takarítás, családi ünneplések, ovis majomságok, töltekezés, kifújás, óóó
Még az érdekelne, ti ismertek egészségtől és életerőtől kicsattanó embereket? Én alig egy-kettőt, és az utcán se mászkálnak ilyenek. Vajon hogy van ez? Hol vannak? És mitől olyanok?
