"Az ev legsotetebb napja tenyleg szar lett. Vili egy napja es egy ejszakaja lazas. En nem birok leallni, lelassulni, csak tenfergek ha eppen nem simogatom vagy furdetem a kisbeteget. Kurvara nem birom az engem osztogato embereket, akarhol vannak, akar nevvel, akar nev nelkul, van igy is eleg szar korulottem. Nem vagyok jo, nem vagyok kedves, nem sutok bejglit, nincsen csillogo hangulatom. Nem lesz semmi szokas szerinti, se hagyomanyos, se semmilyen, igyekszunk orulni annak, ha mindenki jol van a csaladban. Nyilvan en vagyok hulye, mit torodom mas velemenyevel, hat sajnos torodom, es hosszu napokig kepes vagyok kocsogsegeken ragodni, mig ugyanakkor nem vagyok figyelmes es kedves sem, meg azokkal se elegge, akiket elvileg nagyon szeretek."
tegnap előtt ennyire ilyen volt. azóta picit többet aludtunk. én helyre tettem, hogy kinek a véleménye fontos, és ez jó: sokan szeretnek, és ezt ki is tudják fejezni. és nekem, és szerintem mindenkinek alapvetően az kell, hogy tudja, hogy szeretve van.
Vili már nem volt lázas éjjel. de úgy legyengíti ez a vírus, hogy ma már kétszer aludt a kanapén egy-egy órát, és most a kezemben aludt el. ha ébren van, harmatgyenge és nyüszít ha nem vagyok vele. majd megszakad a szívem érte, hogy ilyen szomorkás már szombat este óta. ha eddig magamat nem sikerült rávenni a lassításra, akkor ez a kicsikének sikerült. alig csinálok valamit, csak simogatom, szeretgetem, csöndesen játszogatunk Zsombival, vagy ölbe véve mesét nézek velük, vagy olvasunk.
ma este betlehemes főpróba lesz nálunk, sütöttem pizzatésztából tekert sajtos ropogóst, este még csomagolok, és kitalálok valami papír díszt még, mert most nagy lett a fenyő, a dísz kevés.
végül nem a sütéstől és pörgéstől alakult karácsonyira a hangulatom, és ez így jobb.
Boldog karácsonyt kívánok,
és azt, hogy nektek is meglegyenek az embereitek,
akik közvetíti a lényeget:
szeretve vagytok.
